Fertőrákosi Kirándulás

Állatsimogató

Dr. Tóka József birtokaFertőrákos és az ausztriai Fertőmeggyes közötti kerékpárúton a kirándulót olyan látvány fogadja, hogy azonnal meg kell állnia. Az út mellett a távolban a Fertő tó náddal szabdalt víztükrén láthatjuk az osztrák oldalon a fertőmeggyesi víziszínpadot és a hajókikötőt, a magyar oldalon a fertő tavi cölöpházak sorát és a fertőrákosi templom tornyát. A festői háttér előtt egy 20 hektáros területen védett őshonos magyar állatokat csodálhatunk meg.

A gazdaság tulajdonosa - Dr. Tóka József - az állatokat saját kedvtelésére tartja, és ezt az örömöt szívesen osztja meg az ide látogató turistákkal. Az itt élő védett őshonos magyar állatok - ló, szamár, kecske, mangalica, szürkemarha, bivaly és rackajuh - növelik a vidék turisztikai vonzerejét.

Az állatsimogató területén játszótér, büfé, ingyenes parkoló várja az ide látogató vendégeket. A hely méltán vált az óvodai és iskolai csoportok, valamint a gyermekes családok kedvelt kirándulócélpontjává.

Mangalica koca kicsinyeivelJátszótér az állatsimogatónál

 

Szürkemarha

SzürkemarhaA magyar szürkemarhát az őstulok háziasításával tenyésztették ki őseink a honfoglalás idején a Kárpát-medencében. Az Alföldön tenyésztett szürkemarha 300 éven keresztül Közép-Európa legkeresettebb hízó marhája volt. Az igénytelen tartási viszonyok ellenére kiváló igavonó állat, emellett húsa igen jó minőségű, garantáltan egészséges, betegségektől mentes, mert legelőn tartják, valamint gabonán és szénán nevelkedik.

A szívós állat húsa nagyon ízletes és finomrostú, gazdag telítetlen zsírsavakban, valamint B és E vitaminban. Magas ásványi anyag tartalma miatt sötét színű, bizonyítottan egészségesebb minden más fajta húsánál.

Az 1870-es évekig az ország marhaállományának 100%-a szürkemarha volt. A középkorban a távoli nyugati piacokra élve hajtható vágómarhaként, később, mint kiváló igásállatot tartották. A szürkemarha többféle színárnyalatban fordul elő az ezüstszürke és a sötét daruszín között. Szarva fehér, melynek vége koromfekete. A szarvtő széles, ez utal arra, hogy egykoron igásállatként dolgozott. A fajtára jellemző a jó borjúnevelő képesség és az igénytelenség. Napjainkban a magyar szürkemarhát húsáért tenyésztik, amely keresett termék külföldön is.

 

Bivaly

BivalyA házibivaly őse az indiai vadbivaly, amely még napjainkban is nagy számban él Kelet-India mocsaraiban. Ez a délről származó faj a hideget nem bírja, ezért nálunk a telet csak zárt istállóban tudja átvészelni. A honfoglaláskor a vándorló törzsek szekereit bivalyok húzták, mert a nagy tűrőképességű, erős és igénytelen állatok biztosították a vándorlás során a tejet és a húst. A bivalytej zsírtartalma nagyon magas - kb.8% -, amely a sajtkészítés fontos alapanyaga. Ebből készítik a mozarella, a cheddar és a feta sajtot. Húsa több fehérjét és ásványi anyagot tartalmaz, mint a szarvasmarha húsa. Hazánkban a nedves, tőzeges legelőkön tenyésztették, mert megeszi a kákát és a nádat is. A házi marhánál igénytelenebb bivaly igavonó ereje 50 %-kal nagyobb a szarvasmarhánál, ezért terméskövek, vastag fatörzsek vontatására, valamint termőföldek feltörésére használták. Tejét, húsát fogyasztották. Kalotaszegen a bivalyt a szegény ember marhájának nevezték. Vastag bőréből talpbőrt, hámot és gyeplőt készítettek. Csontjából és szarvából ékszert készítettek.

 

LóA háziasított lovak ősei a vadlovak, amelyek ma már kevés helyen és csekély számban élnek a világon. A vadlófélék közül leginkább a belső-ázsiai takit háziasította az ember. Ennek már közel 6000 éve. Az ősemberek annak idején még vadásztak a vadlovakra ugyanakkor nagy becsben is tartották őket. A ló tiszteletben tartását bizonyítja a szárnyas ló - Pegasus - mitikus alakja, amely több nép mitológiájában is szerepel, a görögöknél a Pegasus a költészetet is jelképezte. A kanca tejének - ez a kumisz - is gyógyító erőt tulajdonítottak. A mitológiában szereplő lovak nem háziasított mének illetve kancák voltak.

A ló megszelídítése az emberiség fejlődése szempontjából forradalmi változásokat hozott. Elsősorban könnyebben eljutottak egyik helyről a másikra, a kereskedelmet elősegítette, valamint a kultúrát is terjesztette. A lovakat nagy mennyiségben használták a hadászatban is, a hódítók sok csatát vívtak meg a lovak segítségével. A harcosok számára a ló volt a legfőbb és leghűbb társ, aki még a túlvilágra is elkísérte őket. A hadviselésen kívül fontos szerepet kaptak a lovak a hírközlésben is, amelyet elsőként a perzsák alakítottak ki. A reneszánsz idején a lovaglás már művészetet is jelentett. Először Franciaországban majd Spanyolországban alakították ki a klasszikus lovaglást. A II. Világháborúban alkalmaztak utoljára lovas alakulatokat, köztük magyar huszárok is voltak.

A lovakat a mezőgazdaságban csak a XVIII. században kezdték használni, ezzel párhuzamosan az ökrök kiszorultak a mindennapi munkából. A motorizálás után a ló is kiszorult erről a területről, ekkoriban lett divat a lovassport: díjlovaglás, díjugratás, fogathajtás, lovastorna, military távlovaglás. A galopp hazája Anglia, míg az ügető versenyzésé Amerika.

A történelem során mindig az adott kor igényeinek megfelelő lovat tenyésztették, emiatt az ősi magyar lovak eltűntek. Rengetek lófajta jött létre a tenyésztések során, amelyek besorolása sem egyszerű. Alapvetően hidegvérű, melegvérű, póni és kislófajtát különböztetünk meg. Ezeknek a fajtáknak eltérő a színe, nagysága, külleme, tulajdonsága és felhasználási területe.

Csődör, kanca, Pegasus, csikó, paci - mind ugyanaz a csodálatos és intelligens teremtmény: a ló.

 

Szamár

SzamárA házi szamár őse az afrikai vadszamár. Pannóniába a római hódítás során került a legnagyobb számban. A szamár a történelem során nagyon sokféle szerepet kapott. A vándorkereskedők áruszállításra használták. A magasan fekvő várakba és kolostorokba csak szamárháton tudták eljuttatni a vizet és az élelmiszereket. A hegyvidéki szőlők műveléséhez is szívesen használták a szamarat, mert igénytelenebb volt a lónál. A késő középkorban a tiprómalmokat is a szamarak hajtották. A mezővárosokban kiskocsik elé fogták és fuvaroztak vele. A szamár a szegény ember igás állata volt, amely a közhiedelemmel ellentétben valójában nem buta, hanem tanulékony, jóindulatú és nyugodt vérmérsékletű állat.

A szamaraknak kis, közepes és nagytestű változatát különböztetjük meg. Magyarország szamárállományának legnagyobb része a közepes termetű változathoz tartozik. Színe leggyakrabban barna, vagy fekete. A szamarat azért használták előszeretettel igás- és málhásállatként, mert nagy a munkabírása, kitartó, igénytelen és a betegségekkel szemben ellenálló. A háziasított szamár 40 évig is elél. Egykoron különleges alkalmakkor húsát fogyasztották, zsírját nagyra becsülték, orvosságként alkalmazták. Tejének gyógyító erőt tulajdonítottak köhögés, asztma és tüdőbaj ellen. Bőréből készült a pergamen. A szamár és a ló keresztezéséből született utód az öszvér, amely legtöbbször terméketlen.

 

Kecske

KecskeA házi kecske a vadon élő bezoár kecskétől származik, amelyet a kőkorszakban háziasítottak. Az őshonos magyar kecske nagy szarvú, különböző színű - fehér, szürke, vörös, fekete, tarka -, hosszú szőrű, kicsi vagy közepes testű állat volt.

Ezt a régi magyar kecskét húsa és teje miatt tartották, de szőrét és bőrét is hasznosították. Magyarországon a nemesített fehér magyar tejelő kecske a legelterjedtebb.

Szegény viszonyok között is jelentős mennyiségű tejet ad. Mivel a kecske olyan növényeket is megeszik, amelyek más állat számára veszedelmesek - pl. kutyatej, zsálya, citromfű, bürök -, ezért a kecsketej vastartalma háromszorosa a tehéntejének.

Teje különösen gyermekek számára értékes, mert igen tápláló összetételű. Vitaminokban és ásványi sókban gazdag, valamint létfontosságú aminosavakat is tartalmaz. A házi kecske tejelékenysége nagyon jó. Ez azt jelenti, hogy amíg a szarvasmarha a testsúlyának hatszoros mennyiségét termeli meg tejben, addig a kecske a testsúlyának a 10-12-szeresét. A kecskehús fehérjetartalma magasabb a birkáénál, viszont kalóriatartalma alacsonyabb.

A kecskét a szegény ember tehenének nevezték, mert igen kis költséggel lehetett tartani, ehhez képest igen sok hasznot adó állat volt.

 

Rackajuh

RackajuhA rackajuh a muflontól származik, a honfoglaló magyarok hozták magukkal a Kárpát-medencébe. A népvándorlás korában élt rackajuhoknak nem volt V-alakban felálló, dugóhúzószerűen csavarodott szarvuk. Ezt a honfoglaláskori sírokból előkerült juhkoponyák szarvcsapjai bizonyítják. A rackajuh mai formáját és szarvalakulását egy későbbi mutációnak köszönheti. A magyar rackajuhokat két színben tenyésztik. Az ország állományának kétharmada fehér, egyharmada fekete bundájú.

A fajta jellegzetessége a V-alakban felálló dugóhúzószerűen csavarodott szarv, amelyet a hímek és a nőstények egyaránt viselnek. Ezzel a tulajdonsággal a rackajuh egyedülálló az egész világon. A fajtára jellemző még a hosszú farok. Gyapja fürtös, hullámos, amely nyírás előtt a 30 cm-t is eléri, így szinte a földig ér.

A rackajuhok a közepes testtömegű juhfajtákhoz tartoznak. Az anyák súlya 40-50 kg, a kosok 60-70 kg-osak. Gyapjútermelő képessége és tejelékenysége igen jó. Egy nyírással 2-3 kg gyapjút adnak. Az anyák egy szezonban 60-100 liter tejet adnak. Tejének tápértéke igen magas, melyből különböző sajtféleségeket készítenek. Kora tavasszal születnek a kisbárányok. Ikerellés 10-15%-ban fordul elő.

Egykor a pásztorok jellegzetes ruházkodásának nélkülözhetetlen alapanyagát szolgáltatta a rackajuh. Ebből készítették a cifraszűrt, a subát, a gubát, bőréből pedig a ködmönt. Báránybőrből készült a duda bőrzsákja, a bélből húrokat készítettek az íjhoz. Őseink az ideiglenes szállásukat, a jurtát is gyapjúból készített nemezzel borították. Húsát, tejét fogyasztották és feldolgozták. Faggyúját zsírzásra, puhításra használták. A juhcsontokból gyöngyöket és játékkockákat készítettek.

 

Mangalica

MangalicaA magyar mangalica közepes méretű, erős csontozatú zsírsertés. Szőre dús és hosszú, amely télen vastagabb, tömött és göndör, nyáron viszont sima és rövidebb. Színe a sárgától a szürkéig mindenféle lehet, de leginkább három színváltozatban fordul elő hazánkban: szőke, vörös és fecskehasú. A mangalicát a XIX. század óta tenyésztik, egykoron Magyarország legelterjedtebb sertésfajtája volt. Az európai piacokon kedvelték és keresték zsírját, szalonnáját és a belőle készült szalámiféléket.

A mangalica nem nagytestű, de hizlalva könnyen eléri a 200 kg-os súlyt is. Ilyenkor a vágósúly csaknem 75 %-a szalonna, háj és bélzsír. Ezért nevezik a mangalicát a világ egyik legjobb zsírsertésének. Zsírjában a legalacsonyabb a koleszterintartalom az összes sertés közül. Általában 5-6 kicsinye születik, de 9-10 is előfordulhat kivételes esetben.

A mangalica iránti érdeklődés napjainkban az élelmiszeriparban és a vendéglátásban ismét megnövekedett, mert egészségesebb a zsírösszetétele és jobb a húsminősége, mint a többi sertésé.

 

 

Állatsimogató

9421 Fertőrákos, Meggyesi út

Az állatsimogató szabadon látogatható.

Sopron és a Fertő-táj 7 csodája
  • Mi is az a 7 csoda amit "mindenképpen látni kell"?
  • Hol keressem?
  • Hogyan találok oda?

Mindegyik kérdésre megtalálja a választ a "Sopron és a Fertő-táj 7 csodája" című útikönyvben.

Sopron és a Fertő-táj 7 csodájaFriss információk, hasznos
tippek, melyek ismeretében
könnyen meg tudja szervezni
a kirándulást.

Töltse le most!